|
(Presser Gábor) Hétharminc-hatvan-nulla-tíz – itt doktor Bánat, jókor hívsz. Nem szólok közbe, itt senki se hall, van három perced, mondd, mi baj. Sose szégyelld, ami fáj, mindenki járt így már. Én átveszem a fájdalmakat, láss neki – itt doktor Bánat. Százharminc minden megkezdett perc, nem is drága, ha odafigyelsz. Ez is munka, sőt nagyon kemény, ez nem panasz, ez szigorú tény. Sose szégyelld, kezdd el már, nekem már ugyanúgy fáj. Ha éreznéd a súlyt a vállamon, napi ötven bánat az átlagom. Reggeltől estig, ez nagyon nehéz, nincs senkim, nincs egy segítő kéz. Este ne, este fáradt vagyok, csak ücsörgök, semmit nem akarok. Sose szégyelld, hogy nekem fáj, folytasd, ha megakadtál. Százharminc minden megkezdett perc, itt doktor Bánat – most már jól ismersz. |
